2019. január 27., vasárnap

Meditáljunk? Meditáljunk!


Meditáljunk?, Meditáljunk!

Érdekes gondolatok indultak el ma bennem a meditációval kapcsolatban, ami azért nagyon különös, mert jóideje egyáltalán nem is fektettem ebbe energiát és nem is foglalkoztam vele.
Ki tudja miért, talán azt gondoltam ennek az ideje lejárt vagy én ezt már át tudom hidalni másképp tudatossággal. Vagy egyszerűen szimplán lusta voltam, mit szépítsük 😊
Ma viszont hagytam, hogy a gondolataim elvigyenek ebbe az irányba és elkezdtem elmélkedni ezen a témán.
Akkor most fontos a meditáció vagy sem?
Ha igen, mire jó egyáltalán és akkor milyen formában csináljam?

Először is menjünk vissza a kezdetekhez.

Az első meditációs élmények, a vezetett meditációk, majdnem mindenkinél, ami nagyon hasznos egy éppen kezdő, gyakorló útkereső számára.
Ennek a lényege az új, kicsit misztikus tapasztaláson kívül, az agy lecsendesítése.
Az átlag embert naponta, rengeteg információs inger éri, amikkel manapság bombáznak minket. Ezek természetesen egy állandó felfokozott agyi tevékenységet váltanak ki, ami egy bizonyos szint után már a stressz érzésével egyenlő. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a világ most szándékosan van így felépítve, sajnos tudatosan rosszul.
Amikor ezt a túlterhelt agyat szeretnénk elcsendesíteni, bizony nagyon nehéz dolgunk van és éppen erre a feladatra a legkiválóbb az irányított meditáció. Ekkor az agyat rákényszerítjük – persze ezt is nehezen – hogy legalább csak egy dologra figyeljünk és a fókuszunk egy dologra irányuljon. Ez is viszonylag sok gyakorlás az elején, de hatalmas élményt tud nyújtani, amikor végre megéljük azt az állapotot, hogy nem kalandozunk, cikázunk mindenfelé. Ez egy rendkívül megnyugtató állapot, amikor teljesen fel tudunk töltődni, sokszor azt érezve, mintha aludtunk volna egy kiadósat.
Aztán ahogy telik múlik az idő elveszti a varázsát és néhányan talán azt is gondoljuk, hogy ennek már nincs is értelme vagy jelentősége. Elmarad.
Egyeseknél azonban ez átalakul egy teljesen más minőséggé. Ekkor kezdődik a teljes csend megélése.
Az az állapot amikor már nem kell egy külső irányító az agy lecsendesítéséhez, hanem magunk képesek vagyunk előidézni a valódi teljes csendet. Persze az elején néhány másodpercre aztán ezt ki lehet tolni percekre, sőt ügyesebbek sokkal hosszabb időre is.
Képzeljük el ez mekkora energiával bírhat, ha már a vezetett meditáció is képes volt rendkívüli energiával feltölteni minket.
Ilyenkor a csend állapotában elkezd nekünk dolgozni az univerzum. És ezek nem csak nagy szavak!
A csendben rejlő erő, az egy létező dolog.
A csendben sokkal nagyobb a lehetőség, mint a hangzavarban.
A csend az maga a lehetőség!
Vagyis a csendben, a valódi csendben, minden lehetséges. Sokkal gyorsabban és könnyebben történnek meg dolgok, mondhatnám azt is, hogy az igazi csodák ilyenkor születnek meg.
A félelmetes az, hogy egyetlen pillanatnyi igazi csend elegendő arra, hogy a teljes testünket és valóságunkat átjárja egy teremtés, amely utána képes átformálni mindent és ezt tapasztalatból mondom.
A nehézség ebben az, hogy minden és mindenki -de sajnos még önmagunk is azon vagyunk-, hogy ez az állapot nehogy megvalósulhasson, mert az félelmetes.
Félelmetes az ereje miatt és félelmetes a felfoghatatlan lehetőségek miatt.
Sajnos az utóbbi időben én is háttérbe szorítottam ezt a csodát és nagyon kevés alkalmat adtam vagy engedtem meg magamnak, amikor ez a segítő csend beléphetett volna az életembe, segítve és könnyebbé téve mindent.
Ennek bonyolult oka van, hogy ez miért történhet meg, de ez rengeteg embernél megfigyelhető probléma.
Csak tömören annyi- és erre majd kitérünk később bővebben- hogy ez egy büntető program, ami a „nem érdemlem meg” típusú teremtésben nyilvánul meg.

Végmondatként csak annyit szeretnék mondani, hogy próbáljátok meg megkeresni magatokban a csendet. Ezt lehet rengeteg féleképpen. Ki meditálással, ki sporttal, ki zenével, ki a hobbijával, ki alkotással, ki a művészetben találja meg a csendet. Mindegyik ugyanoda vezet, Önmagunkhoz a lehetőségek tárházához. 
  

Böjtös Zsolt
2019. 01. 27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése