A Teremtés
Ez egy igen átfogó és érdekes téma, ami ráadásul kivétel nélkül mindenkit érint, még akkor is, ha mindenkit más-más szinten lát el tanulni valóval.
Rengeteg megtapasztalást és érdekességet tud behozni ez a téma az életünkbe.
Számomra egy nagyon érdekes dolog volt mindig is, hogy miért ilyen nehéz a teremtés, ha elméletileg és most már tudom gyakorlatilag is a lényünkből fakadóan teremtők vagyunk Isten képére formálva. Na akkor itt most ez hogy is van?
Teremtők vagyunk, az egész létezésünk, lényünk a teremtésről szól, akkor miért pont ezzel van szinte a legtöbb problémánk. Miért ilyen nehéz és miért ad annyi kihívást számunkra a teremtés?
Úgy gondolom rájöttem valamire. Nem a teremtés nehéz számunkra. Kérdezhetné bárki, hogy akkor meg mi a csuda?
Én úgy gondolom a teremtés nem esik nehezünkre, egy összeszedett óhajjal, egy kilégzéssel megteremtünk bármit. Ami igazán egy valódi vágyból, igényből fakad az valóban egy óhajjal és egy kilégzéssel megteremtődik. Akkor meg mi a baj?
Na itt jövünk mi képbe J .
A befogadás hiánya a probléma és a megengedés. Ez már itt azonnal elvisz minket rengeteg irányba az önismeret sűrű erdejében. De valóban erről van szó megengedem-e magamnak a teremtésemet és képes vagyok-e befogadni?
Sajnos az a tapasztalatom, hogy csak nagyon ritka esetben és akkor is csak minimális részét a felszínt vagyunk képesek beengedni és elfogadni.
Ez bizony egy kollektív önbüntető program, amit mindannyiunkba beleprogramoztak és most itt nem is akarok belemenni hogy kik és hogyan, mert ez egy külön igen komoly téma. Dióhéjban csak annyit, hogy azok azok akiknek érdekében állt az igazi teremtő lényünk elvesztése az irányíthatóság végett.
Valójában „csak” ezen kell dolgoznunk, képesek legyünk befogadni és megengedni magunknak a boldogságot és azt ami elhalmoz minket.
Ott hever a lábaink előtt minden, ami már van, mert megteremtettük őket úgy hogy észre sem vettük, csak a kaput nem nyitjuk ki ezeknek a dolgoknak, hogy betóduljon rajta, minden amire szükségünk van.
Igen tudatosan oda kell figyelni arra, hogy miért nem tudom és hogy hogyan tudom befogadni a bőséget és a teremtés ajándékait.
Ezeket az „elakadásokat”, amik tulajdonképpen csak illúziók, rengeteg féle technikával vagyunk már képesek megtalálni, de azért ebbe nem kell akkora kutakodó munkát beletenni véleményem szerint.
A lényeg a megengedés és nem az, hogy miért, mikor, mi miatt, mert ez egy végeláthatatlan hosszú és kilátástalan utazáshoz vezet csak. Itt és most van! Most akarom megengedni és nem azt akarom tudni honnan származik ez a blokk. Vagyis a megoldás érdekel nem a probléma.
Ez is csak az én véleményem, hogy teremteni nem kell megtanulni és megtanítani senkit. Nem kellenek a mindenféle hókusz-pókusz technikák, vizualizálások sorozata, meg mindenféle kreatív eszközök, ahelyett, hogy a valódi okkal foglalkoznánk.
Teremteni továbbra is azt állítom nem egy nagy kunszt. Az mindenkinek megy és működik. Maximum nem veszed észre és nem látható számodra, ugyanis befogadni már nem akarod.
Bármit megteremthetsz és ez egy csodálatos megtapasztalás, játék. Csak ami kimaradt a „titok” –ból, hogy mit teremts és valóban mi az amire szükséged van, és az igazi lényedből fakad.
Ha valamit Ego-ból teremtesz vagy egy kósza vágyból, az is megteremthető – igaz egyre nehezebben, hála a változó világnak- csak ezeknek a teremtéseknek a fenntartása, életben tartása rendkívül sok plusz energiát emészt fel. Ez észrevehető, ha körülnézünk. Az ilyen teremtések, vállalkozások, álomházak és még sorolhatnám sok stresszel és sok belefektetett idővel jár és egyre több energiát emészt fel, igaz meg van teremtve és ott van.
Amit viszont a lényünkre bízva hagyjuk, hogy megjelenjen az életünkben és azt teremtjük meg, az bizony nem hogy komoly energiánkba nem kerül, hanem egyenesen feltölt. Energiát ad a teremtés és nem elvesz.
Ne gondolja senki, hogy ennek ellenére én elítélem az Ego-s teremtést és a „titok” típusú teremtéseket, sőőt.
Mivel, hogy nincs jó meg rossz ezzel sem lehet probléma, és ezt még megmagyarázni is könnyen megtudom.
Képzeljük el azt az embert aki a minden napját egy gyárban egy rendkívül szimpatikus futószalag mellett tölti. Minden egyes napja erről szól és a 15 éve szinte ugyanazt az összeget nyújtó fizetését kell nem túl választékosan beosztania. Nála ennyi a teremtés. (ez nem minősítés, csak a példa kedvéért írtam)
Na ennél sokkal jobbnak találom, amikor felébreszti a teremtés erejének vágyát egy vizualizáló technika és egy hollywood-i pompázatos filmecske és elkezd szárnyat csapkodni. Létrehozza az első vágyvideóját és sorra teremtődnek a szuperebbnél- szuperebb dolgok. Ez egy hatalmas szintugrás.
Ráébred az ember, hogy teremtő erővel rendelkezik, a gondolatainak ereje van, sőt befolyásolni tudja velük az életét. Ez egy csodálatos szint és állapot már, de itt nincs vége az útnak. Mondhatnám itt kezdődik…
Ezután jön az, hogy már nem kell bizonyítsam magamnak a teremtő erőm nagyságát és képességét csak arra figyelni hogyan szeretne rajtam keresztül megnyilvánulni a teremtés vagyis az Isteni Önvalóm. Ez egy igen hosszú és rögös út, de bejárható. Itt kezdődnek el az igazi csodák, azok a dolgok, amikor már sokkal többet kapunk, mint amit elképzeltünk és remélni tudtunk és a hasonló csodák.
Erről még rengeteget tudnék írni, de ízelítőnek ennyi, még folytatjuk J
Mindenkinek fantasztikus megtapasztalásokat kívánok.
2011. november 8.
Böjtös Zsolt