A JóIsten tetrisz-ezik?

A JóIsten tetrisz-ezik?

Ma olyan dolgok álltak össze bennem, amit úgy éreztem le kell írnom, hátha másoknak is hasznos gondolatokká válnak. A téma szerintem sokunkat foglalkoztat és ez nem más, mint a célok kitűzése, a teremtés.
Az elmúlt években azt lehetett tapasztalni, hogy még a célratörő emberek az ismeretségemből és jómagam is, valahogy elvesztettük ezt a képességünket. Valahogy nem tudtunk erőt és szándékot tenni a céljainkba, a vágyainkba. Sok minden megfogalmazódott bennünk, sok vágy ébredt fel, de a megvalósulásig nagyon kevés dolog vagy talán semmi nem jutott el.
Persze mint mindent ezt is elkezdtük megideologizálni, hogy biztos az új energia az már ilyen, hagyni kell a dolgokat, csak sodródni kell, mert az ősbizalom, meg az odabízás, stb, stb…..

Igen valóban volt egy ilyen időszaka a tapasztalásnak és a változásnak.
De én egyáltalán nem hinném, hogy a JóIsten dolga az, hogy onnan föntről tetrisz-ezzen velünk és mi pedig mint jól viselkedő alakzatok, ahogy a játékban beálljunk mindig a megfelelő pozícióba. 
Ez részben hasznos képesség, fontos az ilyen mértékű Ősbizalom és odabízás a felső vezettetés felé, de ezt is túlzásba lehet vinni, mint mindent és ebben is az arany középutat kell megtalálni. Sajnos ebben is a túlzás mögött egy félelem húzódik meg, ami nem más, mint a felelősségtől való félelem. Egy ideig erre is szükség volt és azt gondolom hasznos is volt, hogy teljesen el tudtuk engedni a gyeplőt. Talán így egyszerűbb volt szándékok és célratartás nélkül végigmenni az új energia késztette változásokon. Talán így jobban voltunk képesek multidimenzionális lényekké válni, és könnyebben mentünk keresztül rengeteg energetikai elengedésen és változáson. Ki tudja?

Egy biztos, hogy nem lehet mindent az Istenre ráfogni. Ő tőlünk és általunk válik Istenné, mert mi is a részei vagyunk. Az óceán sem mondhatja a cseppjei nélkül, hogy én vagyok az Óceán. A cseppek összessége és tevékenysége teszi azzá az óceánt ami. Nem lehet egyiket sem különválasztani a másiktól, egyik nincs a másik nélkül. De minden csepp teszi azt amit tennie kell, követve valamilyen szinten a nagy egészt. Ebben rejlik valahol az igazság.

Igenis merjünk teremtőkké válni, társteremtőkké! A szabad akaratunk ebben segít. Eldönthetjük, hogy csak lebegünk és áramlunk, sodródunk a teremtés játékában, vagy részt veszünk benne, társteremtőként. Csak rajtunk múlik.

Ha nem veszel részt, csak sodródsz, nem vagy más, mint egy növény. A növény is él, elfogadja, amit ad neki az élet és tulajdonképpen meg is kap mindent, amire szüksége van, kellő időben esőt, elegendő napfényt és elegendő helyet arra, hogy létezz. De talán emberként ez lehet, hogy hosszútávon nem elég. És itt nem a telhetetlenségről beszélek, hanem pont arról, hogy meg kell élnünk az emberi mivoltunkat is. Az pedig nem más, hogy rendelkezünk önálló tudattal és szabad akarattal.

A teljesség megéléséhez és az Önelfogadáshoz hozzátartozik ezeknek a minőségeknek a megélése is.

Persze mint mindennek ennek is az egyensúlya a nagyon fontos. ne essünk a régi hibákba. Vagyis ne az legyen a legfontosabb - ahogy ezt sok üzletépítő tanfolyam és könyv tanítja- hogy minden percünkre és 1 napra, 1 hétre és mindenre legyen tervünk és célunk, mert ez túlzás. De igen is fontosnak tartom a célratartást. Vagyis célra tarts! Ez persze nem zárja ki a közbenső elkalandozásokat és a felsőbb vezettetést, de mégis az irányt már Te határoztad meg. Hogy közben milyen dolgokon, megéléseken mész keresztül azt csak az élet tudja. A célok kitűzésében is fontos szerepe van annak, hogy valóban mennyire vagy őszinte magadhoz és mennyire jön az a vágy a szívedből, a valódi lényedből. Ennek a kiküszöbölésére van az a lehetőség, hogy bármi amit megvágysz vagy kitűzöl célnak, azt ahogy átérezted a valódi lehetőségét és a valódi örömét annak, hogy ez már van, abban a pillanatban legyél képes el is engedni ezt a vágyadat, célodat.

 Ezzel megengeded a nagy egésznek, hogy beillessze a közös teremtésbe építőkockaként, abban a formában és pont oda, ahol helye lehet a Te célodnak. Ha annak semmilyen formában nincs helye, ne félj elengedni azt a dolgot, erre egyértelmű jel az lesz, hogy semmilyen esemény és jel nem visz közelebb ehhez a dologhoz, a várvavárt célodhoz, de ha annak helye van az egészben és valóban a szívedből jött az a vágy, akkor a forma hamarosan megjelenik és elkezdődnek az egyre közelebb vivő események megjelenni az életedben. Nincs más dolgod, mint elindulni ezen a halványan kirajzolódó úton vagy akadálypályán :).

Én ezt úgy tudom elképzelni, hogy bedobunk mindannyian mindenféle célokat, vágyakat a közösbe, ahol persze valamilyen szinten mindenkinek megmarad a szuverenitása, de mégis egy nagy egész részeként működünk. Itt a nagy egész feldolgozza a dolgokat és, akkor, ha bármilyen formában illeszkedik a közös tervhez, akkor az a dolog megvalósul. 
Próbálkozni pedig lehet :), sőőőt… :)

2013. május 15.

Böjtös Zsolt