Az Önkifejezés, Önmegvalósítás

Ez a témakör már egy jó ideje foglalkoztat, de régebben nem is gondoltam, hogy ez mennyire fontos az igazi Boldogság megéléséhez és megtalálásához.

A magyar nyelv ezeket a szavakat is fantasztikusan formálja és kifejezi, tulajdonképpen teljesen logikussá teszi, hogy ez mindenképpen fontos az igazi Önvaló megéléséhez. A belső lelki-szellemi igény az az, hogy fejezzük ki azt akik vagyunk, valósítsuk meg. Mindenféle módon, ahogy csak képesek vagyunk és amilyen önismereti szinten éppen állunk.

Nagyon sokan keresik, hogy mi lehet az Ő életfeladatuk, mitől lennének igazán boldogok. Ez azért szokott általában egy állandó keresésbe torkollani, mert eredendően egy dologról nem lehet beszélni. Ugyanúgy ahogy a szeretetet sem lehet 1 dologgal leírni, sőt még tulajdonképpen nagyon terjedelmesen is nehéz kifejezni.

Ugyanígy van ez mindenkinél. Mindenki alapvetően születésétől kezdve éli és megéli azt aki valójában Ő. Nagyon sokáig igaz, hogy tudattalanul történik nagyon sok minden, de törvényszerűen benne van az életünk minden pillanatában az akik vagyunk.

Felismerhetjük az élethelyzeteinkben, hogy mi volt az ami vissza-vissza térő tulajdonság, vagy szituáció volt, mi változott meg a környezetünkben azáltal, hogy jelenvoltunk, hogy beletettük magunkat. Lehet, hogy az elején még ez markánsan, megmunkálatlanul jelent meg, de ott volt mindig.

Ha elég ügyesek vagyunk az igazi Önismeret, elvezet oda egy idő után, hogy meg tudod fogalmazni néhány tulajdonságodat, amiről Te szólsz, ami a Te Szellemed, A TE SZERETETED minősége.

Ezek a minőségek nem konkrét dolgokban akarnak megnyilvánulni, nem egy dolgot kell feltétlenül találni, amitől boldog lehetsz, hanem olyan eszközöket, amiben legjobban tudod kifejezni és átengedni azt az energiát és minőséget ami vagy.

Persze nem kell mindenkinek zenésznek, írónak és híres gyógyítónak lennie, de ezeket a minőségeket ki lehet fejezni a mindennapokban is, gyakorlatilag bármilyen tevékenységben.

Ha például a benned lévő Szeretet azt kívánja, hogy tedd jobbá bizonyos emberek életét, a változás energiáját hordozod magadban, nem kell feltétlenül gyógyítóvá válj, vagy Tanítóvá, ugyanis egy Szobafestő, ha ezt megérti, pont ezt teszi. :) Ugye milyen érdekes? És ismerek olyan embert aki ezt egész életében boldogan tette és teszi most is. Talán hogy mekkora dolgot végez föl sem fogja.

Energiákat mozgat meg, környezetet alakít át, régi energiákat újít meg, vagyis létrehozza a változást mind fizikailag, mind lelkileg, még, ha ezt fel sem fogja. Azt viszont érzi, hogy szereti és talán ez éppen elég.

Minden szakmának (majdnem mindegyiknek :))megvan, vagy meg lehet találni a szépségét és megtalálhatod benne a saját természeted. Keresd meg, gondolkozz el ezen egy picit.

Ha egyáltalán nem találsz semmit, akkor pedig azon gondolkozz el mit keresel ott azon a helyen.

Az önkifejezés persze nem csak a munkában nyilvánul meg, hanem mindenben. A játékosságnak, a hobbinak is nagyon fontos helye van az életben. A Szellem imád játszani és szórakozni, huncutkodni, viccelődni és gyakorlatilag mindent. Ki ezt jobban, ki azt. Ez ugyanúgy fontos az igazi Önvaló teljes megéléséhez. Nem kell viselkedni (ezt jó értelemben gondolom), megfelelni, senkinek, az a legnagyobb akadálya az igazi boldogságnak, ha viselkedsz, betartod az illem összes szabályát és megfelelsz mindig és mindenkinek. Ezt NE TEDD!

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy légy antiszociális :), de engedj meg magadnak dolgokat.

Egy igen érdekes dologra jöttem rá. Az elme vagyis az EGO egy igen nagy játékos. Erre most jól rájöttem igaz? :) Na jó nem egészen erre jöttem rá, de igaz.

Annyira trükkös az EGO, hogy az igazi boldogságod felé vezető utat sorra telerakja barikádokkal. Nehogy már arrafelé haladj, mert akkor nem lesz rá szükséged és még a végén Boldog leszel.

 Mi ez a barikád?

Nagyon egyszerű, legalábbis annak tűnik, a FÉLELEM.

Bizony ám a félelmek tartanak távol attól, hogy azzá válhass aki vagy, hogy kifejezhesd Önmagad és Boldog legyél. Éppen ezért egy dolgot kell tenned.

MINDIG a LEGNAGYOBB FÉLELMED irányába DŐLJ!!

Arra van a boldogság. És ezt tapasztalatból tudom.

Az én legnagyobb félelmem egész életemben az volt, hogy megszólaljak emberek előtt és beszélnem kell nekik magamról vagy bármiről. A kommunikációval sosem volt problémám, de, ha szembe kellett állnom több emberrel és beszélni az a világ végét jelentette nekem. Teljes blokk és gyomorgörcs.

Valami belső késztetés- mert akkor még nem tudtam, ezt a dolgot, hogy a legnagyobb félelem irányába induljak-hajtott ebbe az irányba. De nem értettem miért kéne nekem olyan dolgot csinálnom, amitől gyomorgörcsöm van és egyáltalán nem vagyok tőle boldog. Így tartottam meg az első beszédeimet és tanfolyamokat. Persze a tanfolyam alatt megéreztem valamit, amivel azelőtt soha nem találkoztam. IGEN, ez vagyok én! És nagyon boldog voltam.

Persze még jó néhány alkalom volt így is, hogy nem értettem, miért kell nekem olyan dolgot csinálni, amire, ha rágondolok is gyomorgörcsöm van. Ez logikátlan. Az ember olyan dolgot akar csinálni, amit már eleve nagyon vár és már csak a gondolatától is boldog. Igen ez valóban így van, de nem minden esetben. Mert, ha a boldogságot erősen nem akarjuk megengedni magunknak, akkor ilyen félelmekkel zárjuk el magunkat a leginkább Önkifejező és boldogságot adó dolgok elöl.

Most már szerencsére, hogy sokadszorra is belementem ebbe a félelmembe és persze bebizonyosodott, hogy ez vagyok én és valóban ebben a dologban tudom kifejezni magam igazán, már nagyon élvezem, sőt végre magamra találtam. Ha magadra találsz, elfogadod Önmagad és ezt ki is mered fejezni bármilyen formában és mindemellett megengeded magadnak a Boldogságot, törvényszerűen rád talál a bőség is. Ha azt teszed amit szeretsz és mindazt nem a pénzért teszed, hanem a boldogságodért, akkor az természetszerűen behozza a bőséget is.

Fejezd ki magad minél több módon, ismerd meg a Te igazi természeted és engedj neki teret, meglátod BOLDOG leszel.

2012. február 13.                                           

                                                                                                                             Böjtös Zsolt