Vágyak! Mit engedsz meg magadnak?

Vágyak. Mit engedsz meg magadnak?

Ezen a témán mostanában sokat gondolkoztam. Figyeltem magam és az embereket, hogy valóban ki mit enged meg magának.  Itt nem arra gondolok ki mennyire gátlástalan és pofátlan, sokkal inkább arra, hogy a mindennapokban ki hogyan korlátozza magát és az élete lehetőségeit.

Azt gondoljuk, hogy megteszünk mindent, amit csak elénk sodor az ég és amire csak lehetőségünk nyílik. Erre én azt mondom, hogy sajnos a töredékét sem.

A probléma sokkal inkább visszább, a gyökereknél keresendő. Természetes, hogy amely lehetőségek megtalálnak azokat igyekszünk megélni - sajnos nagyon sok esetben még ezeket sem – de valójában mi van azokkal a kihívásokkal, amelyek képesek lennének kimozdítani minket a napi komfortzónánkból. Olyan eseményekről beszélek, melyeket nem fojt meg már csírájában a kishitűség, a félelem attól, hogy mit fognak szólni mások és persze attól, hogy kudarcot vallunk.

Ezen kívül még rengeteg korlátozó tényező befolyásol minket. Ilyenek például a minták, amiket láttunk vagy pont nem láttunk soha környezetünkben, vagy a hiedelem rendszerek, amelyek rengeteg külső inger által alakultak ki bennünk.

A gond az, hogy legtöbb esetben ezek köszönőviszonyban sincsenek velünk, vagy igencsak érintőlegesen.

Az életünk legnagyobb részét - anélkül, hogy észre vennénk - nem saját vágyunk szerint éljük, hanem amit az élet ránk aggatott. Leggyakrabban a szülők vágyai ragadnak ránk. Vagy azok, amelyeket ők nem voltak képesek megvalósítani vagy egyszerűen csak megálmodtak maguknak valamit, hogy neked milyennek kell lenned. Természetesen te anélkül, hogy ezt felfognád, véghez viszed, akár az életed végéig is, ha úgy alakul. Persze nem csak ez az eset szokott előfordulni.

Sok esetben a lehetőségek sodrása és az orrunk előtt megnyíló élethelyzetek döntik el helyettünk, hogy mit fogunk csinálni.

Ezekkel mind nincs is gond, de kérdem én: Valóban csak ennyi lenne az élet?

Tényleg csak ezért élünk és vagyunk itt a földön, hogy elénk pottyant morzsákat szedegessünk fel?

Mi lenne, ha egyszer nem érnénk be a morzsákkal, hanem mi sütnénk végre magunknak egy finom kenyeret. Jó ropogósat.

Ez olyan lehetetlen?

Nem, nem az.

Csak annyi, hogy merek kitűzni egy célt. Először csak picit. Aztán egyre bátrabban és merészebben, egyre nagyobbakat. A végén már akár hihetetlennek tűnő vágyaink is lehetnek. Természetesen semmi nem lehetetlen. Csak az eddig magadról kialakult kép és a tapasztalataid mondatják veled bármire is, hogy lehetetlen.

Én jártam tűzön, illetve parázson. Higgyétek el az valóban lehetetlennek tűnt egy materiális gépgyártás-technológus aggyal gondolkozó ember számára, amilyen én voltam. Semmit nem akartam ezzel kapcsolatban elhinni. Viszont kipróbáltam. Természetesen úgy, hogy semmi csalás ne történhessen közben. Én segítettem rakni a tüzet -nagyot ám 😊-  1 köbméter rönk fából és én is akartam meggyújtani. A végén akármennyire is hihetetlen, minden addigi elképzelésem, tapasztalatom és hiedelmem ellenére, képes voltam átmenni a minimum 800 fokos izzó parázson. Nem ám 1-2 lépést, hanem legalább 3-4 métert, mindenféle sérülés nélkül. Na erre mondhatjuk, hogy ez csoda!

Semmi nem lehetetlen. Csak maximum a tudásod hiányos, nem elegendő az adott feladathoz.

Mindig a tudás hiánya okozza a félelmeket bennünk.

Ma már tudom, hogy lehetséges a tűzön járni, ezért nem okoz félelmet, persze ettől még hatalmas dolog és csak tisztelettel odafigyeléssel lehet véghezvinni.

Bármilyen vágyad és célod lehet. Bármit képes vagy elérni, csak a tudásodat kell fokozatosan bővíteni és szépen fokozatosan bevenni a várat.

Álmodd meg a saját vágyaidat és vidd véghez őket. Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak más életét éld és csak morzsákat szedegess.

Süsd meg végre a saját kenyered. Bátorság.

Tapasztalatból mondom, hogy bármit képes vagy véghezvinni. Csak kérlek egyszer próbálj meg a megszokottól eltérőt álmodni és cselekedj.

Ha az volt az álmod, hogy egyszer egy bizonyos helyen szeretnél élni , akkor itt az idő. Ha az volt a vágyad, hogy valami egészen mást szeretnél csinálni, mint a jelenlegi munkád, akkor ne habozz vágj bele.

Próbáld meg meghaladni saját magad. Bármivel, amit eddig még nem tettél. Meg fogod látni, hogy a lelked felszabadul és elkezdesz szárnyalni.

Eljött az idő.

Én már megálmodtam a magam vágyát, és Te?

Böjtös Zsolt

A Jelek

Tudatosság a mindennapokban(folytatás): A Jelek

A tudatosságról írtam legutóbb, hogy a tudatosságunkat segítik és támogatják a jelek. Persze csak abban az esetben, ha azt valóban jeleknek tekintjük és megtanuljuk ezeket észrevenni, illetve értelmezni is.

A másik véglet, amikor valaki már paranoid módon mindenbe jelzéseket lát bele. Természetesen ebben is meg kell találni a helyes középutat.

Van egy nagy igazság ezzel kapcsolatban.

Minden jel, amit annak gondolsz!

És persze mindenbe mindent bele lehet magyarázni és annak az ellenkezőjét is.

Éppen ezért ebben is csak az Önismeretünk, a magunkkal szembeni Őszinteségünk és a Tudatosságunk szintje fog igazán segíteni és a helyes irányt megmutatni.

Na de mik is lehetnek ezek a bizonyos jelek?

Szedjük őket csoportokba:

-       Előre jelző

-       Valaminek a végét jelző

-       Figyelmet és foglalkozást igénylő dolgokra rámutató jelzések

Vegyük sorba ezeket.

Előre jelző talán a leggyakoribb jelzéscsoport. Minden olyan dolog ide tartozik, amik ismétlődve, akár egyre erősebb és intenzívebb formában történnek meg.

A legkézenfekvőbb ide tartozó események:

-       Testi tünetek

-       Sérülések

-       Balesetek, Koccanás autóval

-       El szeretnénk valahová jutni, de minden igyekezetünk ellenére, mintha egyre távolabb kerülnénk tőle

-       Rossz érzés

-       Visszatérő képek, események, amiket nap mint nap látunk (észre veszünk)

-       „véletlen” találkozás valakivel, akire esetleg gondoltunk is előtte, stb.

Természetesen ezt nem tudom teljességében leírni, inkább csak rámutatni szeretnék, hogy milyen formában próbál nekünk utat mutatni az élet, vagyis a bennünk lévő tudatosság.

Ezeket meg lehet tanulni meglátni és értelmezni. A lényeg az, hogy valaki bizonyíték értékűen megtapasztalja, hogy a dolgok nem véletlenül történnek. Semmi sem csak úgy megjelenik, hanem mindennek van valamilyen formában előjele. A legtöbb esetben persze az a baj, hogy ezeket nem merjük észrevenni.

Nézzük a valaminek a végét jelző csoportot.

Mondhatnám, hogy szinte ide lehet másolni az előző csoport felsorolásait.

Szinte ugyan ezek a dolgok lehetnek a jelzések, akkor is, ha valami már nem szolgál minket, ideje lenne lezárni, de még mindig pumpáljuk bele az energiát. Felruházzuk mindennel csak ne kelljen változtatni és tovább állni.

A legfontosabb jelzés ebben a csoportban úgy gondolom a testi tünetek és az érzések. Egyszerűen elfogy az energiánk abban, amit csinálunk, már semennyire nem okoz örömet.

Ne lepődjünk meg azon se, ha egyre több dolog akar minket megakadályozni, abban, hogy végezzük azt a bizonyos dolgot.

És a következő csoport a figyelmet kívánó dolgok csoportja.

Ez egy sokkal kifinomultabb energia. Ugyanis ezek a jelzések nem valaminek a végét és a kezdetét jelzik, hanem azt próbálják megmutatni, hogy valami elakadt, megrekedt és valamin változtatni kell.

A jelek kielemzése egy alap ismeretet igényelnek. Minden az életben, egy adott rendszerben történik, így könnyebben tudunk következtetni, hogy ezek miről szólnak.

A legfontosabb talán az, hogy merjük és akarjuk is az életet kicsit más szemmel nézni.

Ne egy kényszer pályának megélni, hanem egy ennél sokkal rugalmasabb, képlékenyebb és változtatható csodaként felfogni.

2020. 02. 20.

Böjtös Zsolt

Tudatosság a mindennapokban

Tudatosság a mindennapokban

Annyiszor halljuk manapság, hogy légy tudatos, de szerintem, ha így feltenném a kérdést, hogy mit jelent tudatosnak lenni, lehet, hogy kevesen tudnának erre választ adni vagy jócskán össze kellene szedni a gondolatokat.

Ezért gondoltam, hogy egy kicsit boncolgatom ezt a témát.

Alapvetően tudatosnak lenni nem más, mint JELEN lenni minden egyes pillanatban.

Vagyis nem tekeregnek a gondolatok a múltban, sem a jövőben a vélt problémákkal karöltve, hanem azt a pillanatot, amiben vagyok, élem meg teljességében és nem mást.

Ez nem kis feladat.

Már Jelen lenni sem egyszerű a mai világban, miközben rengeteg inger ér minket, cikáznak az információk és tolják felénk a rengeteg igaz vagy hamis hírt egy teljesen irányított világképet ránk erőltetve ezzel. Ennek a helyén kezelése már eleve egy komoly tudatosságot és persze tájékozottságot is igényel.

És ezzel még mindig csak a világ nagy dolgainál járunk, de hol vagyunk ebben mi?

Miért történnek velünk bizonyos dolgok rendszeresen, és egyes dolgok amiket igazán szeretnénk az meg sosem?

Ez mind a tudatossággal függ össze.

Vagyis amik adott pillanatban történnek velünk, ezen dolgok összes információjával rendelkeznek. Az adott pillanatot, ha igazán megfigyeljük- és persze őszintén magunkkal-, akkor rengeteg információt kaphatunk belőle.

Rólam szól ez a dolog, ami történik velem ebben a pillanatban?

Mit akar nekem mutatni?

Esetleg egy jel, mint egy előjelző tábla az autóknak, hogy ha erre haladsz valami be fog következni?

Ugyanis nagyon tévedünk, ha azt hisszük, hogy a dolgok csak úgy előjel, pláne ok nélkül történnek.

A valódi tudatosság figyel és észre vesz.

Nem véletlenül vannak a dolgok, amik történnek. Az események nem csak azért vannak, hogy minden nap valahogy túl legyünk rajta. A cél, hogy minden nap egy picit többet értsünk meg abból, ami történik körülöttünk és főleg bennünk.

Az igazi tudatosság ugyanis tisztában van vele, hogy nincs külön kint és bent.

Minden, ami körülöttem van, vagyis amit észre veszek belőle és tapasztalok, az belőlem ered, leginkább a hitrendszeremnek köszönhetően. Éppen ezért ahogy alakulok belül (átalakulok), azzal egyidőben változik a környezetem. És aki nem hiszi járjon utána :)

A jelek, amik szembe jönnek és tudatosítom őket, azok igen sokfélék lehetnek. Ha ezeket megtanuljuk felismerni és rendszerezni az igen nagy segítség az életben. Sok esetben komoly problémákat is el tudunk kerülni általuk.

Legközelebb ezekről a jelekről szeretnék írni, amik az életben egy térkép is lehetnek a kezedben.

Böjtös Zsolt