Belső tűz

Belső tűz

Nagyon szerencsés helyzetben van az aki, ha csinál valamit, azt egyfajta szenvedéllyel képes tenni, egy belső tűz hajtja. Ez egy rendkívüli állapot, ami egy nagyon áldásos helyzet, de lássuk be ez azért nem mindennapos és nem ez a leggyakoribb állapot. Persze lehet lelkes valaki és szeretheti is amit csinál, de ez a hatalmas energiával teli állapot ez korlátozva van jelen.

Ha valaki lelkes abban, amit csinál az már egy kiváló állapot. Ebben már van szenvedély, vagyis fűti egy energia. De biztosan találkozott azzal az állapottal mindenki, amikor valaminek a gondolatától lelkesek vagyunk, érezzük benne az energiát, de egy idő után, ahogy kezdjük magunkat beleélni, esetlegesen már lépéseket is teszünk az ügyben, egyszerre alábbhagy az érzés és, mintha óráról-órára, napról-napra egyre messzebb kerülünk ettől az érzéstől és a lelkesedés alábbhagyva, már nem is tűnik akkora ötletnek.

Mitől lehet ez?

Ez egy igen gyakori mechanizmus mindenkinél, éppen ezért gondolom azt, hogy érdemes ezt megérteni.

Először is vizsgáljuk meg hová tűnik az a bizonyos energia. Mint tudjuk az energia nem vész el csak átalakul. Vagyis akkor hová tűnt ez az energia?

Sehová!

Semmi más nem történt csak valami miatt nem érezzük, vagyis nem merjük érezni.

Mi tudja elfojtani ezt az energiát és érzést?

Mindig ugyanaz! A félelem!

Előkerülnek a tarsolyból a korlátozó félelmek, minták, negatív tapasztalatok, megfelelési kényszer, kudarctól való félelem és még sorolhatnám.

De van egy másik dolog is, ami legalább ennyire gyakori.

Ez pedig a lépcső nagysága. 

Vagyis a megmászandó hegyre felvezető lépcső, ha túl nagy fokokkal van kikövezve, akkor hamar elfáradunk és képtelenek leszünk rá felmászni.

Ugyanígy van ez egy bizonyos cél esetében is. Ha a tudásunk nem elegendő a feladat elvégzéséhez és nem rendelkezünk elég információval a tovább haladáshoz, akkor bizony egy idő után szem elől vész a cél és alábbhagy a lelkesedés. Egy idő után pedig már azt fogjuk érezni, hogy ez nem is akkora ötlet, mint először gondoltuk, hagyjuk is az egészet.

Tehát nagyon fontos, hogy bármit is szeretnénk elérni, amitől lelkesek vagyunk azt megfelelő lépésekkel akarjuk megmászni és elérni. Abban a pillanatban, ahogy alábbhagy a bennünk lévő tűz és homályosodni látszik a cél, a vágy álljunk meg és vizsgáljuk meg miben vagyunk bizonytalanok.

Miben kellene több információt szerezni, milyen adatok begyűjtésére lenne szükség, annak érdekében, hogy ugyanazzal a lendülettel és vággyal tudjunk tovább haladni, mint az elején.

Ez a technika tud segíteni egy új tudás, szakma, technika megszerzésében is.

Amikor azt érezzük, hogy feladnánk és nem vagyunk rá képesek, gondoljunk mindig arra, hogy semmi más nem történik csak túl magas a lépcső. Szedjük szét kisebb lépésekre azt a nagy lépcsőfokot és máris fel fogunk tudni rá mászni.

Szerezzünk plusz információkat, ami a hiányos részeket teljessé teszi bennünk. Sok esetben egy kis plusz befektetett kutató munka és információ szerzés nagy mértékben meg tud térülni. Főleg abban az esetben, ha csak ennyi volt az ok, hogy be tudjunk fejezni egy kitűzött célt vagy megszerezzünk egy tudást.

Szóval, mint látjuk bármilyen cél és tudás elérhető és nem a lelkesedés mértéke a mérvadó, főleg, ha az már megvolt egyszer, hanem csakis az odavezető lépcső nagysága. Amit persze mindenkinek saját magának kell tudni érezni. Ebben nagy segítséget nyújt az érzés, amikor azt érzed, elveszett a lelkesedés, alábbhagyott a tűz.

Emlékezz ilyenkor! Ott van az, csak vagy elfojtottad a félelem hamujával, vagy csak szükséged van egy kis plusz tüzelőre, ami fellobbantja a tudás lángját.

2019.01.10.

Böjtös Zsolt