2014. október 18., szombat

Szabad akarat

A Szabad akarat


   Ez már önmagában is jó téma és ejtettek már jó néhányan szót róla, de mégis úgy gondoltam érdemes erről egy kicsit elmélkedni.
Engem alapjaiban az fogott meg, hogy már maga a „SZABAD AKARAT” kifejezés is félre lett értelmezve, amit persze nem is csodálok, mert abban a változatban az Egonak sokkal jobban hangzik.
Hú de jó, szabad akaratom van, megtehetek bármit J, ez elviekben így is van, gyakorlatilag pedig ez nem erről szól.
A szabad akarat az én meglátásom szerint annyit tesz, hogy az akaratom szabad, vagyis nem birtoklom és irányítom, hanem hagyom, hogy a valódi „ÉN” szerint cselekedhessen.
Természetesen a szabad kifejezésben az is benne van, hogy köthetek rá pórázt és irányíthatom is, de ahogy ez a képi hasonlat is mutatja ebben azért jelentős korlát van.
Hagyjuk valóban szabadon.
Persze mint mindenben ebben is a legnehezebb az arany középút megtalálása.
Ha teljesen elengedem az irányítást és nem akarok semmit, akkor csak növény vagyok. Várom, hogy minden az ölembe pottyanjon és elfogadom amit az élet elém tálal. Ez sem rossz, de ez nem erről szól.
A másik véglet, hogy azt is megemlítsem, amikor mindent töviről hegyire én akarok irányítani rövid és hosszútávon egyaránt. Mindenféle típusú célok kitűzése és azokhoz való szigorú ragaszkodás.
    Szerencsére én, ha lehet ilyet mondani mind a két verziót megéltem bőséggel, elmentem mind a két út legvégére. Állíthatom, hogy egyik sem jó. Persze egy ideig mindkettőnek megvannak a szépségei és főleg a tapasztalást nyújtó lehetőségei, aszerint, hogy kinek mire van szüksége a fejlődéséhez.
És most lehet hogy megosztom itt a véleményeket, sőt biztos vagyok benne J, de pont azért mert mint említettem két úton lehet elindulni ebben a témában, aszerint ki éppen mit tapasztal.
    Én viszont inkább a közép utat ajánlanám, ha már végigbandukoltál bármelyik általad kiválasztott úton. Szerintem az arany középút, nem más, hogy felvállalom az emberi teremtő mivoltomat, ezáltal a felelősséget önmagamért és a teremtésemért, de megfelelő szabadságot hagyok, hogy a teremtésem a valódi dimenzióiban teremtődjön meg és ne ragadjon le az elme és az Ego szintjén. Ehhez viszont szükség van az elengedésre.
Vagyis egyszerűbben megfogalmazva: a céljaimat én tűzöm ki, ezzel irányt adva a teremtésnek, de azt hogy az mennyire üdvös számomra és milyen formában érkezik azt már rábízom az életre (vagyis a felsőbb Énemre) kinek hogy tetszik.
Persze a célok kitűzése az egy igen komoly másik téma, ami nagyon mélyre vezet, ugyanis ebben benne van a teljes együttműködés a valódi önmagammal. Ha igazán ismerem magam, akkor már eleve nem vágyok olyan dolgokra és nem tűzök ki magamnak olyan célokat, amik nem rólam szólnak.
De ennek hiányában vagy csak részleges birtoklása végett jobb, ha időt és teret adunk a vágyainknak, céljainknak és megvárjuk, hogy valóban mi a jó nekünk. Ami nem rólunk szól, az jobb is, ha nem teremtődik meg, ami pedig a miénk nem kell aggódni a lehető legjobb formában fog elénk tárulni, a legjobb időpontban.
     Én azt gondolom merjünk álmodni. Ez a teremtés és az élet legfontosabb mozgató rugója. Az álom nélkül, nem léteznénk valószínűleg mi sem, de ha körülnézünk a földön akkor egészen biztos, hogy szinte semmi.
Hogy csak az egyszerűbb dolgokat hozzam fel a világ hatalmas gyönyörű épületei, a hidak a technikai csodák és még sorolhatnám mind, mind egy-egy ember fejében egy gondolatként született meg valamikor, mert nem félt álmodni.

Mi is álmodjunk és merjünk is tenni az álmokért, mert az élet ettől fantasztikus.
Álmodd meg a saját „hidad” vagy „épületed” , hadd csodáljuk mi is
J


2014. október 18.
Böjtös Zsolt



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése