2012. február 16., csütörtök

Háborog a Lelkem

Háborog a Lelkem

Háborog a Lelkem, kavarog és menekül
Ki tudja mi fújja ezt a nagy vihart
Honnan ered, mikor támadt föl e szél
De azt hiszem csak a Szeretettől fél.

Háborog a lelkem, de hagyom, hogy fájjon
Azt hiszem eltévedtem e hatalmas Óceánon
Attól tartok hogy ki kell kötnöm valahol
És hagyni hogy a Szeretet rajtam áthatol.

Járja át minden fájó sebem
Van ki, ha kell megfogja kezem
Aki akkor is hisz bennem amikor én elvesztettem magam
És emlékeztet rá, hogy merre tart az utam.

Istenem Én azt nem tudtam, hogy az is fáj, ha Szeretnek
És azt nem is sejtettem hogy én ettől háborgok, szenvedek.
De most már tudom, hogy ez jó irányba vezet
Hisz ez nem más mint maga a SZERETET.


Böjtös Zsolt


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése