A JóIsten tetrisz-ezik?
Ma olyan dolgok álltak össze bennem, amit úgy éreztem
le kell írnom, hátha másoknak is hasznos gondolatokká válnak. A téma szerintem
sokunkat foglalkoztat és ez nem más, mint a célok kitűzése, a teremtés.
Az elmúlt években azt lehetett tapasztalni, hogy még a célratörő emberek az ismeretségemből és jómagam is, valahogy elvesztettük ezt a képességünket. Valahogy nem tudtunk erőt és szándékot tenni a céljainkba, a vágyainkba. Sok minden megfogalmazódott bennünk, sok vágy ébredt fel, de a megvalósulásig nagyon kevés dolog vagy talán semmi nem jutott el.
Persze mint mindent ezt is elkezdtük megideologizálni, hogy biztos az új energia az már ilyen, hagyni kell a dolgokat, csak sodródni kell, mert az ősbizalom, meg az odabízás, stb, stb…..
Az elmúlt években azt lehetett tapasztalni, hogy még a célratörő emberek az ismeretségemből és jómagam is, valahogy elvesztettük ezt a képességünket. Valahogy nem tudtunk erőt és szándékot tenni a céljainkba, a vágyainkba. Sok minden megfogalmazódott bennünk, sok vágy ébredt fel, de a megvalósulásig nagyon kevés dolog vagy talán semmi nem jutott el.
Persze mint mindent ezt is elkezdtük megideologizálni, hogy biztos az új energia az már ilyen, hagyni kell a dolgokat, csak sodródni kell, mert az ősbizalom, meg az odabízás, stb, stb…..
Igen valóban volt egy ilyen időszaka a tapasztalásnak
és a változásnak.
De én egyáltalán nem hinném, hogy a JóIsten dolga az, hogy onnan föntről tetrisz-ezzen velünk és mi pedig mint jól viselkedő alakzatok, ahogy a játékban beálljunk mindig a megfelelő pozícióba.
Ez részben hasznos képesség, fontos az ilyen mértékű Ősbizalom és odabízás a felső vezettetés felé, de ezt is túlzásba lehet vinni, mint mindent és ebben is az arany középutat kell megtalálni. Sajnos ebben is a túlzás mögött egy félelem húzódik meg, ami nem más, mint a felelősségtől való félelem. Egy ideig erre is szükség volt és azt gondolom hasznos is volt, hogy teljesen el tudtuk engedni a gyeplőt. Talán így egyszerűbb volt szándékok és célratartás nélkül végigmenni az új energia késztette változásokon. Talán így jobban voltunk képesek multidimenzionális lényekké válni, és könnyebben mentünk keresztül rengeteg energetikai elengedésen és változáson. Ki tudja?
De én egyáltalán nem hinném, hogy a JóIsten dolga az, hogy onnan föntről tetrisz-ezzen velünk és mi pedig mint jól viselkedő alakzatok, ahogy a játékban beálljunk mindig a megfelelő pozícióba.
Ez részben hasznos képesség, fontos az ilyen mértékű Ősbizalom és odabízás a felső vezettetés felé, de ezt is túlzásba lehet vinni, mint mindent és ebben is az arany középutat kell megtalálni. Sajnos ebben is a túlzás mögött egy félelem húzódik meg, ami nem más, mint a felelősségtől való félelem. Egy ideig erre is szükség volt és azt gondolom hasznos is volt, hogy teljesen el tudtuk engedni a gyeplőt. Talán így egyszerűbb volt szándékok és célratartás nélkül végigmenni az új energia késztette változásokon. Talán így jobban voltunk képesek multidimenzionális lényekké válni, és könnyebben mentünk keresztül rengeteg energetikai elengedésen és változáson. Ki tudja?
Egy biztos, hogy nem lehet mindent az Istenre ráfogni.
Ő tőlünk és általunk válik Istenné, mert mi is a részei vagyunk. Az óceán sem
mondhatja a cseppjei nélkül, hogy én vagyok az Óceán. A cseppek összessége és
tevékenysége teszi azzá az óceánt ami. Nem lehet egyiket sem különválasztani a
másiktól, egyik nincs a másik nélkül. De minden csepp teszi azt amit tennie
kell, követve valamilyen szinten a nagy egészt. Ebben rejlik valahol az
igazság.
Igenis merjünk teremtőkké válni, társteremtőkké! A
szabad akaratunk ebben segít. Eldönthetjük, hogy csak lebegünk és áramlunk,
sodródunk a teremtés játékában, vagy részt veszünk benne, társteremtőként. Csak
rajtunk múlik.
Ha nem veszel részt, csak sodródsz, nem vagy más, mint
egy növény. A növény is él, elfogadja, amit ad neki az élet és tulajdonképpen
meg is kap mindent, amire szüksége van, kellő időben esőt, elegendő napfényt és
elegendő helyet arra, hogy létezz. De talán emberként ez lehet, hogy
hosszútávon nem elég. És itt nem a telhetetlenségről beszélek, hanem pont
arról, hogy meg kell élnünk az emberi mivoltunkat is. Az pedig nem más, hogy
rendelkezünk önálló tudattal és szabad akarattal.
A teljesség megéléséhez és az Önelfogadáshoz
hozzátartozik ezeknek a minőségeknek a megélése is.
Persze mint mindennek ennek is az egyensúlya a nagyon
fontos. ne essünk a régi hibákba. Vagyis ne az legyen a legfontosabb - ahogy
ezt sok üzletépítő tanfolyam és könyv tanítja- hogy minden percünkre és 1
napra, 1 hétre és mindenre legyen tervünk és célunk, mert ez túlzás. De igen is
fontosnak tartom a célratartást. Vagyis célra tarts! Ez persze nem zárja ki a
közbenső elkalandozásokat és a felsőbb vezettetést, de mégis az irányt már Te
határoztad meg. Hogy közben milyen dolgokon, megéléseken mész keresztül azt
csak az élet tudja. A célok kitűzésében is fontos szerepe van annak, hogy
valóban mennyire vagy őszinte magadhoz és mennyire jön az a vágy a szívedből, a
valódi lényedből. Ennek a kiküszöbölésére van az a lehetőség, hogy bármi amit
megvágysz vagy kitűzöl célnak, azt ahogy átérezted a valódi lehetőségét és a
valódi örömét annak, hogy ez már van, abban a pillanatban legyél képes el is
engedni ezt a vágyadat, célodat.
Ezzel
megengeded a nagy egésznek, hogy beillessze a közös teremtésbe építőkockaként,
abban a formában és pont oda, ahol helye lehet a Te célodnak. Ha annak
semmilyen formában nincs helye, ne félj elengedni azt a dolgot, erre egyértelmű
jel az lesz, hogy semmilyen esemény és jel nem visz közelebb ehhez a dologhoz,
a várvavárt célodhoz, de ha annak helye van az egészben és valóban a szívedből
jött az a vágy, akkor a forma hamarosan megjelenik és elkezdődnek az egyre
közelebb vivő események megjelenni az életedben. Nincs más dolgod, mint
elindulni ezen a halványan kirajzolódó úton vagy akadálypályán :).
Én ezt úgy tudom elképzelni, hogy bedobunk mindannyian
mindenféle célokat, vágyakat a közösbe, ahol persze valamilyen szinten
mindenkinek megmarad a szuverenitása, de mégis egy nagy egész részeként
működünk. Itt a nagy egész feldolgozza a dolgokat és, akkor, ha bármilyen
formában illeszkedik a közös tervhez, akkor az a dolog megvalósul.
Próbálkozni pedig lehet :), sőőőt… :)
Próbálkozni pedig lehet :), sőőőt… :)
2013. május 15.
Böjtös Zsolt